Dr. Erdős K. Ottó  AZ ÓKOR ÜZENETE

 
 
 

HEKATOMBA

A „www.okoruzenete.hu” honlapunk címének két olvasata is lehetséges.

Az egyikkel azt akartuk közölni, s naivul azt hittük, így is olvassák majd, mert így is érthető: az „Ókor üzenete”.

A másik lehetséges értelmezése, mert így is olvasható, s mindenki, ki tudja miért, inkább ezt választja: az „Ökör üzenete”.

Vállalom, mert vállalnom kell, mind a kettőt.

*

A rövid filozófiatörténeti írásaim bevezetőjében ezt írtam: „Engem azok az utak érdekelnek, amelyeken eljutottunk az elsőktől a maiakig. Amit keresek az a csodálatos és rettenetes európai ember!

Ha sikerülne rátalálnom a keresettekre, az idevezető útra és az európai emberre, akkor örömömben, persze csak gondolatban, ökröket, akár százat, és mint szokás volt valamikor, aranyozott szarvúakat is áldoznék a haláltalan isteneknek.

Ezt tette az elsők egyikeként a Nesztor-sarj, hős Thraszümédész,1 és ezt örömében a realista milétoszi Thalész, aki elsőként rajzolt derékszöget a körbe, vagy a misztikus szamoszi Püthagorasz, amikor rátalált a szamarak hídjára.2

Őket követni nem szégyen.

Ez az „Ökör üzenete”!

*

Heine évszázadokkal később így élcelődött: „Püthagorasz lelke talán egy szegény diákba költözött, aki megbukik a vizsgán, mert nem tudta bebizonyítani a püthagoraszi tételt, a vizsgabiztos urakban pedig azoknak az ökröknek a lelke lakik, melyeket egykor Püthagorasz tantételének felfedezése fölötti örömében, az örök isteneknek áldozott.3

Ezek a szavak ráébresztettek, akár ezt, akár azt választom, egyaránt önkritikára kényszerülök, de nagyon szomorú önbírálatra: az áldozati ökrök lelke lakik abban, mint hajdan a vizsgabiztos urakban, aki napjainkban az ókorral foglalkozik, kiváltképpen Magyarországon.

Ez számomra az „okoruzenete”-nek üzenete!

*

Reménytelen és megalázó az, hogy mindenki a test gyönyörűségeit,4 az evésből vagy a szerelmi élvezetekből fakadó gyönyöröket, a pénz birtoklásának5 és a hatalomnak édes élvezetét hajszolja, hiszen az, „aki ezt választja, annak számára teljesen mindegy, hogy baromnak vagy embernek született. Mindenesetre az egyiptomi bika, amelyet Ápiszként tisztelnek, több efféle gyönyörben tobzódhat, mint sok egyeduralkodó.”6

Arisztotelész nem csak a maga korát ismerte, a jövőbe is látott!

A koldustól az egyeduralkodóig ezek mozgatták és mozgatják azokat, akiknek mindegy, hogy embernek vagy baromnak születtek. A filozófus talán kivétel?

Ez Arisztotelész és az „Ökör üzenete”!

*

Nem rút dolog ökörnek lenni. Az ökörnek az ökör a szép:

Nem is csodálatos, hogy így szólunk mi, és
magunknak úgy tetszünk, s hogy úgy véljük, nagyon
szép termetünk van: mert hisz ebnek is csak eb
tünik legszebbnek, és ökörnek az ökör,
szamár szamárnak, disznónak disznó a szép.
7

Oly szép és oly fontos egy ökör, hogy egy sorban áll a szépasszonnyal, ezért

legelsőbben is szerezz házat, asszonyt és ekehúzó ökröt…8

tanácsolja vagy parancsolja Hésziodosz.

Ez Hésziodosz és az „Ökör üzenete”!

*

Xenophanész, Homéroszt és Hésziodoszt taposó, szellemes és következetes bíró figyelmeztet rá:

Ám ha a [lónak], ökörnek, oroszlánnak keze volna,
s festeni tudna kezük, s vele azt tennék, mint az ember,
akkor a ló is a lóra, ökör meg az ökörre hasonlón
mintázná meg az isteneket, testük meg olyannak
alkotná, amilyen formát épp önmaga hordoz.
9

S az ökör oly szent állat, hogy akár isten is lehet. Jahve vagy Zeusz.

Imádhatjuk őket, s bennük önmagunkat, „mert ha az ökrök és a majmok ugyanannyi erénnyel és ésszel rendelkeznének, mint az emberek, ugyanúgy neheztelnének, szeretnének és vétkeznének, mint emezek. Ezért nem vétkeznek annyit és súlyosan azok az emberek, akikben van valami a disznó, a szamár és az ökör természetéből; de emiatt még nem erényesebbek, mint a többi ember, hacsak nem annyiban, amennyiben az állatok erényesebbek náluk, mert nem követnek el emberi vétkeket.”10

Ez Giordano Bruno és az „Ökör üzenete”.

*

Vagy fogadjuk el és kövessük ezt a püthagoreusi hallgatásszimbólumot, hogy „Ökör a nyelven”!?

Mert az, aki nem lát, aki nem hall, és főleg az, aki nem beszél, annak hosszú és boldog életet ígérnek az istenek itt a földön. S mi jár annak, aki járatja a száját?

Keresem a csodálatos és rettenetes európai embert.

Mi, európaiak, vagy szembenézünk önmagunkkal, vagy eltelve önmagunkkal szépen és lassan elveszíthetjük csodálatosságunkat, és csodálatosságunkkal együtt elherdálhatjuk emberségünket is.

Hogy tudunk rettenetesek is lenni, arról a történelemkönyvek lapjai tudnának regélni. Mesélhetnének azok is, akiket Phalarisz, szicíliai Akragasz türannosza Daidalosz készített rézbikájában megsüttetett, és azok is, akik itt vagy ott megjárták a XX. század lágereit. De ki hallaná meg a hangjukat?

Ez is az „Ökör üzenete”.

*

Válassz!

Kövessük az „Ökör üzeneté”t, vagy inkább az „Ókor üzeneté”-t? Vagy mindkettőt?

*

Várom az olvasók ösztönző bírálatát: info@okoruzenete.hu címen.

1JEGYZETEK

. Vö. Homérosz: Odüsszeia. III,418-463. In: Uö. Íliász. Odüsszeia. Homéroszi költemények. Magyar Helikon. 1960.

2 Vö. Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben. I-V. könyv. I,1. Jel Kiadó. 2005.

3 Heine: Útirajzok. Északi tenger. In: Uő. Versek és prózai művek. 2. köt. Prózai művek. Európa Könyvkiadó. 1960. 83. old.

4Ha boldogság volna a test gyönyörűségeiben, az ökröket mondanánk boldognak, mikor borsót találnak, hogy egyenek.” (Hérakleitosz B 4. In: Görög gondolkodók. 1. köt. Thalésztól Anaxagoraszig. Kossuth Könyvkiadó. 1992.)

5Az obolos nevét illetőleg azt mondják, hogy régen olyan hosszú nyársakat (obelos) használtak fizetésre, hogy egy egész ökröt föl lehetett húzni rájuk…” (Arisztotelész: Görög politeiák töredékei. 481. In: Államéletrajzok. Aristotelés, Hérakleidés Lembos, Pseudo-Xenophón, Xenophón, Kritias, Héródés Attikos írásai a görög államokról. Osiris Kiadó. 1998.)

6 Arisztotelész: Eudémoszi etika. 1215b-1216a. In: Uő. Eudémoszi etika, Nagy Etika. Gondolat Könyvkiadó. 1975.

7 Epikharmosz: Töredékek. In: Görög költők antológiája. Európa Könyvkiadó. 1959. 197. old. Cicero így látja: „Vagy azt hiszed, hogy van olyan állat akár a szárazföldön, akár a vízben, amely ne a maga fajtájában lelné leginkább örömét? Ha nem így lenne, miért ne találna a bika gyönyörűséget a kanca meghágásában, és a mén a tehénében? Vagy azt hiszed, hogy a sas vagy az oroszlán vagy a delfin szebbnek ítéli másnak a külsejét, mint a sajátját? Csoda-e hát, ha a természet ugyanúgy azt parancsolta az embernek: ne gondolja, hogy bármi is szebb lehet az embernél. Ez az oka, amiért az isteneket az emberekhez hasonlónak tartjuk. Mit gondolsz, ha az állatoknak lenne értelmük, talán nem tulajdonítaná mindegyik a maga fajtájának a legkiemelkedőbb képességeket?” (Cicero: Az istenek természete. I,27 ((77-78) Lazi Könyvkiadó. Szeged. 2004.) Majd máshol: „mindenki csakis emberhez akar hasonlítani, a hangya pedig csakis hangyához.” (i. m. I. 28.78.)

8 Erga 405. (Hésziodosz: Istenek születése. In: Uő. Istenek születése, Munkák és napok. Magyar Helikon. 1976.). Az ökör „a szolgát pótolja a szegény embernél” (Arisztotelész: Politika. 1352b. Gondolat Kiadó. 2. kiad. 1984.)

9 Xenophanész B 15. In: Görög gondolkodók. 1. köt. Thalésztól Anaxagoraszig. Kossuth Könyvkiadó. 1992. Holbach megfordítja a xenophanészi gondolatmenetet: „Xenophanes mondotta: ha az ökör vagy elefánt mintázni vagy festeni tudna, úgy kétségtelenül saját vonásai szerint ábrázolná az istenséget és ebben épp annyira lenne igaza, mint Polykleitosnak vagy Pheidiasnak, akik emberi formában ábrázolják őt.” (Holbach: A természet rendszere. Akadémiai Kiadó. 1954. 275-276. old. 12. jegyzet.)

10 Giordano Bruno: A diadalmas állat elűzése. In: Uő. Válogatott dialógusai. Hungária. 1950. 215. old.

 
 
 
Dura Stúdió 2010.